Tegnap olvastam egy cikket. Kedves ismerősöm posztolta ki aki tudom, hogy ugyanebben a „csak a búzacsíra és konditerem” perverzióban szenved. A posztoló problémát lát abban, hogy a normálisan táplálkozó emberek miért kérdezik meg, hogy hogy bírja ki rakott krumpli és kinder pingui nélkül. Hogy hogy nem lehet leélni az életet a konditeremben híján és… Tovább »

  Az a jó kis gyerekkor. Istenemre mondom, úgy hiányzik. A nyár, a meleg levegő, a hideg vidéki friss víz. Amikor felkeltettek a kakasok, amikor dédi mamám megdorgált, mert későn keltem, pedig ők már reggel 5-kor reggeliztek. Persze sosem maradtam éhen, ha az unoka jött, a terülj-terülj asztalkám új értelmet nyert, és minden nyáron magaménak… Tovább »

Barát az, akire figyelsz, mert fontos számodra a sorsa. És figyel rád, mert fontos számára a te sorsod. Barát az, aki megért – s akit mélységesen megértesz. Nem tudtok egymásnak hazudni. Túl közel van. Mintha magaddal beszélnél. /Müller Péter/ Talán nincs is olyan, hogy jó barát meg rossz barát – talán csak barátok vannak, olyanok,… Tovább »

Vajon hol van az a pont az ember életében, amikor szükségessé válik egy hatalmas változás? Létezik egyáltalán ilyen pont? Honnan tudjuk, hogy elérkezett? Hogy megértünk rá és minden félelmünk ellenére javunkra fog válni? Vagy ez folyamatosan történik? Egymás után ismétlődő történések eredményeképpen jön létre az, amikor egyszer csak “rádöbbensz” és fordulatot vesz az életed? Folyamatosan… Tovább »