Nagyszüleimtől útravalóul

  Az a jó kis gyerekkor. Istenemre mondom, úgy hiányzik. A nyár, a meleg levegő, a hideg vidéki friss víz. Amikor felkeltettek a kakasok, amikor dédi mamám megdorgált, mert későn keltem, pedig ők már reggel 5-kor reggeliztek. Persze sosem maradtam éhen, ha az unoka jött, a terülj-terülj asztalkám új értelmet nyert, és minden nyáron magaménak… Tovább »

Elveszett barátság

Barát az, akire figyelsz, mert fontos számodra a sorsa. És figyel rád, mert fontos számára a te sorsod. Barát az, aki megért – s akit mélységesen megértesz. Nem tudtok egymásnak hazudni. Túl közel van. Mintha magaddal beszélnél. /Müller Péter/ Talán nincs is olyan, hogy jó barát meg rossz barát – talán csak barátok vannak, olyanok,… Tovább »

Ahol az új történet kezdődik

Vajon hol van az a pont az ember életében, amikor szükségessé válik egy hatalmas változás? Létezik egyáltalán ilyen pont? Honnan tudjuk, hogy elérkezett? Hogy megértünk rá és minden félelmünk ellenére javunkra fog válni? Vagy ez folyamatosan történik? Egymás után ismétlődő történések eredményeképpen jön létre az, amikor egyszer csak “rádöbbensz” és fordulatot vesz az életed? Folyamatosan… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!