Az a jó kis gyerekkor. Istenemre mondom, úgy hiányzik. A nyár, a meleg levegő, a hideg vidéki friss víz. Amikor felkeltettek a kakasok, amikor dédi mamám megdorgált, mert későn keltem, pedig ők már reggel 5-kor reggeliztek. Persze sosem maradtam éhen, ha az unoka jött, a terülj-terülj asztalkám új értelmet nyert, és minden nyáron magaménak tudhattam +5 kilót, mialatt nagyszülői felügyelet alatt voltam.
Mára már csak annyi maradt nekem, hogy minden reggel szentségelhetek, amiért az a piszok műzli nem rakja ki magát az ebédlőasztalomra.
Istenemre mondom, tényleg úgy hiányzik.
Na de mi az, amit a nagyszülői szeretet, a kitartás, a kemény munka és a sírig tartó szerelem mellett megtanulhattam.
A mumus
A mumus létezik. A kútban lakik, és ha rosszat csinálsz, kijön onnan és elvisz. Persze sosem kellett a szomszédba mennünk ahhoz, hogy rosszat csináljunk. Rendszerint nyaranta feltúrtuk a padlást, ruhát varrtunk a macskának, kiengedtük a csirkéket, hogy a kutya visszakergesse őket. Lementünk a patakhoz pedig tele volt piócával. Lelegeltük a zöldségeket a kertben. Bemásztunk a legkisebb és legveszélyesebb helyekre, amiket találtunk.
A mumus létezik. Bár ismereteim szerint mindig is a szekrényben lakott, úgy tűnik a korral ő is változik. Saját életet akart élni, megunta a lakótársak túlzott Nóta TV szeretetét és nem bírta tovább a kord nadrágok és mintás szoknyák látványát, ezért úgy döntött ideje függetlenedni, és albérletet vett ki a kerti kútban. Egyébként a régi szekrények még kulccsal is zárhatóak voltak, így gondolom semmi buli sem volt abban, hogy ki sem tudott jönni időnként levegőzni és bezsákmányolni néhány gyereket.
A mai napig szúrós szemmel nézek nagyszüleim kerti kútjára. A mumusra. Tudom, hogy a télapó minden évben leadja neki a drótot, hogy bizony idén sem mutattam fejlődő tendenciát, így inkább nem kockáztatnám meg, hogy behajtsa elmaradását.
Minden étel jobb ha van hozzá kenyér
Szeretem a nagyszüleimet, mert nem csak családjukkal és ismerőseikkel kedvesek, de a szívükön viselik mások, mint például a helyi pékség sorsát, ezért minden nap, minden ételhez esznek kenyeret. A jó kis magyar friss fehér kenyér a legjobb köret még a köret mellé is! Nincs dinnye, kakaó, se leves, se sült hús, se krumplipüré, se semmi, egy kis szelet kenyér nélkül.
Mamukám! Innen üzenem neked, hogy áldott nevelésed nem történt hiába! Lassan sikerül elérnem a szép kerek 70 kilót!
Átnevelő tábor
Az iskola ahol tanulunk az nem jó. Amit tanulunk az sem jó. A környék sem jó. A barátaink sem jók. A tábor sem jó. Ha sokat mászkálunk az sem jó, ha keveset az sem jó. Amit otthon eszünk az nem jó, amit máshol eszünk az sem. Kifehéredett puhány pesti népek vagyunk.
Bezzeg a régi időkben.
Az iskola sem a régi. Az emberek sem a régiek. Semmi sem a régi. Csak a kerti munka a tűző napon, ami örök! Olyan, mint anyámnak az Aloe Vera. Mindenre megoldás.
Mindig kell, legyen otthon egy kis lőszer
Persze nem olyan komoly ám. Az igazság az, hogy dédapám még részt vett csatában, szolgált a seregben és bár nekünk nem hajlandó róla mesélni, előszeretettel veszi elő a puskáját és vonul el a kertbe, hogy hódoljon régi szenvedélyének.
Bár sajnos csak ritkán látjuk egymást a távolság miatt, tudom, hogy a „hogy vagy” után a második mondat rendszerint testvéremhez szól: „Andráskám, lőszert hoztál?”. És ilyenkor mindig megnyugtatjuk nagypapánkat, hogy bizony, vettünk neki vaktöltényt a piacon, aztán engedünk a csábításnak és indulunk is az öreggel hátra, hogy lelövöldözzük a gondosan kihelyezett kukoricacsöveket.
Rossz pénz nem vész el
Azt hiszem ritkán lepődtem meg annyira, mint akkor, amikor egyetlen ártatlan mosolygós ici-pici ráncos nagymamám dühbe gurult. Bár nem tudok arról pontos adatokat, hogy milyen volt fiatal lányként, de az biztos, hogy ezt a fajta beszédet sem a romantika TV szappanoperáiból tanulta. Persze engem nem zavar. Úgy tűnik, hogy néha napján, még 80 évesen is elreppen egy-egy „kurva anyád”, hát, na.
Van, ami szent és sérthetetlen
Vannak dolgok, amiken nem lehet változtatni. Vannak dolgok, amik láthatatlanul is kőbe vannak vésve, és isten a tanúm, hogy soha többet nem kísérlem meg, hogy eltoljam fél órával az ebédet, hogy beszóljak, hogy a TV műsorújság az nem újság, vagy, hogy megpróbáljak elkapcsolni a Nóta TV-ről vagy a focimeccsről. SOHA.
És amit nem lehet elégszer hangsúlyozni
Hogy minden nagyszülő szuperbájos és szeresse őket mindenki minimum annyira, mint amennyire ők szeretnek minket. 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: